A venetoi nacionalizmus

Esténként, buliból hazajövet egy fiú autójában ülve az ember sok mindenre számíthat, kivéve arra, hogy a rezidencia előtt leparkolva komoly témákról beszélget. Padovai születésű, és azóta is Padovában élő barátomtól érdekesen információk jutottak el hozzám. 

Novemberben Berlusconi a városba látogatott oldalán az egész olasz politikai rezsimmel. Mint kiderült az árvízkárosultak számára biztosított segélyeket, főleg anyagi juttatások formájában. Veneto provincia felháborodással fogadta a történteket, ami számunkra (külföldiek számára) teljesen érthetetlen volt. Vajon miért nem örülnek annak, hogy támogatják őket?!

A kedves, olasz ismerősöm felvilágosított. Mivel a tartomány régebb óta létezik, virágzik és van, mint maga az olasz egység, a venetoiakban él egyfajta nacionalista érzelem. Köszönik, de nem kérnek a kormány jóindulatából, mivel elég pénzük van nekik, saját maguknak is. A nyugati életszínvonalból - úgy vélem - külön kiemelkedik a padovai életminőség. Magas fizetések, drága árak, tisztaság és jólét. Szerintük ezeket az összegeket sokkal inkább megérdemelné Dél-Olaszország, vagy Szicília.

Rákérdeztem persze, szimpla kíváncsiságból, hogy mi ez a különcködés a többi olasz tartománnyal szemben? A válasz talán ijesztően is hangzik. Történelemben, viselkedésben, kinézetben és nyelvi téren is azt hiszik a környéken élők, hogy eltérnek más itáliaiaktól. Véleményem és egy hónapnyi Reggio Calabria-ban szerzett tapasztalatom szerint ebben tévednek. Dialektus szinte minden területen létezik, és elképzelhető, hogy a hideg, ködös idő és a hegyvidéki ékhajlat miatt kevésbé napbarnítottak és sötét tónusúak, de mentalitásban, temperamentumban és viselkedésben egyenlőre nem véltem semmi komoly különbséget felfedezni. Inkább csak szükségük van erre a furcsa "hazafias" érzelmű másságra...

Véleményemet nem tudtam magamba tartani. Kisebb vita után búcsút vettünk egymástól, és ki-ki ment tovább a maga útján. Ezt a beszélgetést viszont sose felejtem el!

Alvászavar s miegymás...

Közeleg a hazaút.

Még egy magyar lány összetörte magát. Legurult egy lépcsőn...

Kiderült, hogy az Unwound és az E-style két külön szórakozóhely egymás mellett.

Depresszív napok, szüntelenül kattogó agy, pasiproblémák, komolyabb viták a társaságban...

Ellenben! Blogom új fotóssal büszkélkedhet. Köszönet a képekért Juditnak!!!

Amikor már azt hittem megpihenhetek a folyamatos kalandok kusza állandóságában, egyik délután, a mosodából jövet kettétört a kulcsom. A "direttore" és a "portiere" már csak mosolyogtak rajtam, amikor feltártam nekik az eset apró momentumait. Lakótársaim örömére kicserélték nekem. 

Néha úgy érzem, hogy egyes nyelvvizsga szituációkat élek át Padovában, amelyek nem mindennapi és magától értetődő kalandok.  

A változások ellenére Erasmusosnak lenni még mindig csudijóóó!  :)

What's the name of the game?

Múlt hétvégén kirándulást tettünk az Alsó-Dolomitok lábához egy kis városkába, Feltre-be. Az Alpok havas csúcsai vettek körül minket. Minket, akik kezdetben sálba és sapkába, végül csupán egy pulcsiba jártuk a várost, hallgatva fiatal, olasz, szervező barátaink előadását. A városnézés után korcsolyázási lehetőséget is biztosítottak számunkra, ami rám nézve nem volt túl kedvező, hiszen a jég csúszik, és jelen pillanatban mindentől rettegek, ami nem stabil és biztonságos. A mászkálás után egy sörgyárba látogattunk el. A neve: PEDAVENA. Kisebb körbetekintés után szinte azonnal inni kezdtünk. És játszani...

Az olaszoknál is létezik a "húzóra" kifejezés, de ők dalba foglalják ennek szépségét. Íme: 

"Chi è nato a gennaio*
si alzi, si alzi
chi è nato a gennaio
si alzi in piè! bevilo, bevilo, bevilo
bevilo, bevilo tutto
bevilo, bevilo, bevilo
butta giù, butta giù!
e l'ha bevuto tutto
e non gli ha fatto male
è l'acqua che fa male
il vino fa cantar!"

* febbraio, marzo, aprile, maggio, giugno, luglio, agosto, settembre, ottobre, novembre, dicembre

Miután már mindenki kezdte jól érezni magát, egy érdekes társaságba keveredtem. A jelen lévők az asztalt püfölték, miközben össze-vissza ugrándoztak. Mint utólag kiderült, a játék lényege az volt, hogy mindenki kitalál magának egy jelet, amit ha más leutánoz, ő következik valaki másnak a jelével...és így tovább. A gond csak az, hogy valami eszméletlen gyorsan kell játszani, és elkerülhetetlen, hogy közben alkoholhoz ne juss! Mivel, ha elrontod, inni kell. Olasz módra üvöltve és temperamentumosan illik csinálni mindezt.

Így tértem vissza az Erasmus-os közéletbe. Az arcomról leolvasható azt hiszem minden...

A magyar delegáció

Most, hogy már elbúcsúztam (remélem végleg!) a helyi fogorvosomtól, Nellinek levették a gipszét és Vivi sem rúg be viszonylag kevés alkoholtól a sebe miatt, megosztom veletek a "Magyar lányok és Padova" történetét. 

Nelli úgy a második-harmadik héten esett el biciklivel. Neki a járdapadka tett be úgy, hogy röpke négy héten keresztül gipszben volt a lába. A Helloween bulira könnyű volt kitalálni a jelmezét. Másfél hónapra kapott részleges szobafogságot.

Vivien a legutóbbi kiránduláson esett el korcsolyázás közben. Az álla nyílt ketté, amit szerencsére nem varrtak össze, hanem csak ragasztották valami géllel. Sállal az arca előtt szinte minden buliban megtalálható azóta is.

Andrea, aki Judit szlovák lakótársnője az én biciklimmel (amit csak egy estére kért kölcsön) esett el a múlt héten. Tapasztalat mutatja már, hogy ittasan  tilos a volán mögé ülni. Vivivel komoly hasonlóságot lehet most felfedezni köztük, hiszen neki is az álla nyílt ketté. A seb súlyossága miatt varni is kellett.

Vajon ki lesz a következő? - tesszük fel a kérdést viccből nap, mint nap. 3 magyar, 1 szlovák kipipálva. A közép-kelet európai "szebbik nem" híressé vált az olasz városkában szerencsétlenségéről.

Amikor megvettem Langyos Szellő-t, a biciklis bácsi egy átkot szórt rám. Azt mondta a Makinak: "Ezzel most már biztosan ki fogja nyírni magát!" Ha magamat még nem is sikerült ,az biztos, hogy most már ketten jártuk végig a padovai kórházat.

Bénák vagyunk, lúzerek, vagy csak kimerültek?! Egy dolog biztos. Hallgassátok!

Boogie Mamma: Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket

"Beírtak engem mindenféle Könyvbe"

Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak.

Kosztolányi Dezső jutott eszembe, amikor hétfőn a sírás határa kerülgetett. A balesetem előtt két nappal elejtettem egy kósza mondatot Skype-on anyukámnak. "De hát, Mama, lassan úgy ismerem Padovát, mint a tenyeremet, mi látnivaló volna még?" Akkor nem gondoltam volna, hogy nem is ismerem a padovai közintézményeket, úgy mint például a három kórházat, amelyben jártam, a magánfogorvos rendelőjét és őt magát, akinek az elkövetkező hónapokat köszönhetem, valamint a rendőrséget. 

Az árvíz sújtotta környező települések problémája és a folyamatosan tartó esőzés piti ügynek tűnt a balesetemhez képest akkor, hétfőn. A "Polizia Municipale" Baleseti Részlegére küldtek, ahol meglepő módon elég sokan várakoztak. A legtöbben persze autóval szenvedtek kárt. Amikor sorra kerültem, a velem szemben ülő rendőrnő első kérdése az volt, hogy mennyit ittam. Lányos zavaromban füllentettem egyet, remélve, hogy nincs náluk a vér- és vizeletvizsgálatom eredménye. A nő, mint egy kedves anyuka ejnye-bejnyézett, majd megjegyezte, hogy az ő gyerekei is elég sokat isznak, és ezek a mai fiatalok... Mindeközben én mosolyogva remegtem a következményektől, látva magam előtt a bankkártyával történő fizetés lehetőségét egy masina formájában. Kis idővel ezután egy szám hallatán figyeltem fel, ami nem több és nem kevesebb, mint 5000 euró. Könnyek gördültek le az arcomon, majd kis megnyugtatással töltött el a tény, hogy csupán akkor kell kifizetnem ezt az összeget, ha hátralévő életemben bármilyen rendőrségi beavatkozást igénylő gondot okozok Olaszországban. Ekkor került elő az aktám. Hihetetlen! Sárga, és nagy betűkkel rajta van a nevem. Kérdeztem, hogy elküldik-e majd Magyarországra, de szerencsére padovai megőrzésre hagyatott, szegény. Van egy aktám!!! A vicc csak ezután kezdődött. Vivien barátnőm november 3-ai tanúvallomása alapján (mondanom sem kell, hogy ittunk és kisebb sokk ért mindkettőnket!) jegyzőkönyvet kellett készítenünk újdonsült rendőr barátommal. Mivel az olasz szókincsem nem túl nagy, és sajnos nem volt olyan tétel a nyelvvizsgán, hogy a rendőrségen, vagy köztéri balesetnél, így csupán alapmondatokban vázoltam fel a történteket. A nő továbbköltötte és egész szép sztori alakult ki belőle. Amikor egyeztettük a végleges szöveget, ő közben rajzolt. Kerék, bicikli, térkép, sín... Kedves jelenet volt, bár azt hiszem soha többé nem kívánom magamat még egy hasonló szituációba.

A fogorvos még a rendőrnél is aranyosabb volt. Nem tudtam eldönteni, hogy úgy beszél-e hozzám, mintha fogyatékos lennék, vagy úgy, mint ha 5 éves. Ő nem rajzolt, hanem mutogatott. Tilos a dohányzás, ne rágjak "panini"-ket elől, másnap reggelig ne igyak kólát és vörösbort. Olasz stílusa főleg abban mutatkozott meg, hogy amég jött hozzá valami másik beteg, elfeledkezett rólam, és benne hagyta a nyálelszívót körülbelül fél órára a számban. Azóta is nehezemre esik nyelni és tiszta vér a nyelvem alatti terület. Hiába is, az olaszok szeretnek beszélni...néha túl sokat is. Ellenben, elkészült az új fogam! Tökéletesítve csak jövő héten lesz, amikor már gondtalanul mosolyoghatok majd. Boldogságom határtalan. Szombaton visszatérek az Erasmusos életbe, feladva remetelétemet. Azt hiszem az állandóan főző és takarító négy olasz lakótársnőm óránkénti látványa egy darabig nem fog hiányozni...

Még egy dologra vagyok nagyon kíváncsi. Vajon ki lesz az, aki nem rajzol, nem mutogat, hanem körülír nekem. Kész Activity! MI PIACE ITALIA!!!! :)

Programajánló

Ha már úgy alakult, hogy tengernyi szabadidőm akad a csúnya balesetemnek köszönhetően, gondoltam készítek nektek egy számomra már átlagosnak tűnő, heti programajánlót Padovában. Ezek a fix, hétről-hétre ismétlődő rendezvények. Már-már nosztalgikus hangulatban írok minderről, de a mosolyt akkor sem lehet levakarni az arcomról.

HÉTFŐ: St John's Pub

A karaoke bulik fő helyszíne. Színes ablakai már messziről becsalogatják az arra tévedő külföldit. Jó hangulatú, kedves kiskocsma. Az árai ugyan az egekben vannak, és ülőalkalmatosságot is nehezen találhatsz magadnak, de számomra szimpatikus helynek tűnik. Korán kell érkezni!

Szerencsére csupán egy saroknyira lakik a helytől Federico, akinek az albérletében kiváló házibulikat lehet tartani. Az olasz fiú mindezt általában egy csodás vacsorával (a múltkor kagylós tésztát ettünk!), házi prosecco-val és ivós kártyajátékokkal spékeli meg. Néha teázni is elhív.

KEDD: Fly

A kedvenc helyemmé váló nappal kávézó, este kocsma egy "galleria"-ban található, így mindegy, hogy esik, fú, vagy hideg van, te minden környezeti tényezőtől védve vagy, és dohányozni is tudsz a szabad levegőn, gondtalanul. Az árak igencsak barátiak, és az Erasmusos diákoknak külön kedvezményeket biztosítanak. Az olajbogyó nagy és finom, akárcsak a minden egyes körhöz járó tálkányi chips. Mély beszélgetések színhelye, az ESN Irodával szemben, ahol mindig akad egy-két ismerős arc. Kiváló alapozóhely.

 

SZERDA: Piazza delle Erbe

Ha ismersz pár helyi fiatalt Padovából, esetleg vannak Erasmusos haverjaid, akkor itt biztosan mindenkibe beleütközöl a szerda este folyamán. Ha akarod, ha nem. Bár a köztéri alkoholfogyasztást tiltja a város szabályzata, a szerda esték legálisnak tűnnek számomra, hiszen mindenki üvegeket szorongat. A közeli bárok wc-t kínálnak, miközben az előkészített műanyagpoharakat tukmálják feléd. Pizzériák tömkelegébe bukkansz, ahol a kis falatkáktól, a száraz és vastag tésztáig mindent megtalálsz. Ez az élmény kihagyhatatlan! Csak azt nem tudom egyelőre, mi lesz akkor, ha már fagy?!

 CSÜTÖRTÖK: Amterdam Café

Nagy, de mégis családias és igényes (kis)kocsma, ami, hogyha Erasmusos bulit rendeznek benne, biztos, hogy tánctérré alakul át. Szintén magas árak, amihez viszont kaja is jár. A konyhából folyamatosan ételkülönlegességek kerülnek elő, amiket egy-egy rendelés alkalmával elvehetsz a pultról. Jó zenék, kedves dj. Fotókiállítás - hogy adjunk a kulturálódásnak is alkoholizálás közben! Én szeretem. :)

PÉNTEK: Fishmarket

Bár a nagyobb bulik inkább szerdán kerülnek eme fantasztikus helyen megszervezésre, ajánlani bármelyik napra tudom. Helyszűke ugyan gyakran előfordul, de táncolni és az udvaron dohányozva kapcsolatokat építeni nagyon jó itt. Inni és idegenekkel szóba állni tilos, mert egyik sem kedvez az önérzetednek. Úgy gyere, hogy pisilni ne kelljen, és soha ne indulj el biciklivel haza záróra után! Tapasztalatból beszélek.

SZOMBAT: Le Queen

Azt hiszem ez az a hely, amiben nagyon nagyot lehet csalódni. Kellemesen. Eleinte menekültem volna a tömeg, a hangos zene és a disco-feeling miatt, aztán rájöttem, hogy csak el kell vegyülnöm a sűrűjében és buliznom kell. Az egyik kedvenc helyemmé vált, főleg a két emelvény miatt, amiért verekedni szoktak az emberek, hogy felférjenek rá. Minden szombaton Erasmusos buli, akciókkal. A zene kiváló, két teremben dübörög egyszerre. A padló módfelett csúszik a sok kiöntött piától, úgyhogy a hely egy kicsit veszélyes, és nagyon-nagyon meleg! Sok a facér, harminc feletti "feleségkereső", de ha őket kikerülöd, egész jó a társaság is. Van dohányzóhelyiség, ami egy elszigetelt 2 négyzetméteres luk, de megteszi. Biciklivel érdemes menni, mert a város szélén található, nem a legjobb környéken, és vigyázni kell, hogy az eső ellenére sem szabad otthagyni a bringát, mert másnap elég kellemetlen érte menni.

VASÁRNAP: Unwound

Az olaszok néha E-style-nak hívják ezt a helyet - fogalmam sincs, hogy miért. Az Unwound-ot is elég furán ejtik (úgy hangzik, mint egy hányás előtti utolsó szó), de ahhoz már hozzászoktam. A hangulat, a tér, a társaság és a zene is tetszik. Az árak kevésbé. Általában mindig esik az eső, ha buli van itt, de ez a helyieket ritkán érdekli. Táncolni mindig van hely, székeket rögtön találsz és a kivetítőt is bámulhatod, ha éppen nincs más. A padló persze itt is csúszik, és a wc-t sem lehet bezárni, de ennek ellenére mégis ez egyik legszimpatikusabb szórakozóhely. Messzesége nem számít, valahogy mindig gyorsan hazajut innen az ember. 
A Helloween buliban stewardess-nek öltöztem, mondanom sem kell, hogy a többiek nem így néztek ki... :)

A minden padovai szórakozóhelyre való belépéshez szükség van egy tessera-ra, amit az első alkalommal kell kérvényezned, és az utolsó alkalomig használhatod. :) Az áruk 5-10 euró között mozog. Ezt az összeget egyszer kell egy évben kiperkálnod. A ruhatár és a bár ezen túl plusz költséggel jár. Érdemes egy nagy igazolványtartó tokkal mászkálni, hiszen soha nem tudhatod, hogyan alakul az estéd...

BALEK

ELŐTTE

UTÁNA

Miután több napig zuhogott az eső, és kiáradt Padova mindkét folyója, (a belvárost körülölelő Brenta folyó képeit lásd felül!) újabb katasztrófa sújtott le rám is. Szerda reggel, miközben olasz ismerőseim a város határában lévő árvízkárosultakat segítették, jómagam boldogan indultam útnak vadiúj biciklimmel a belvárosi kurzusomat meghallgatni, amit egy moziban tartanak. A "centro" kellős közepén viszont, a szemerkélő csapadéktól nedves járdaszegélyen sikerült megcsúsznom, és a szembe velem sétáló srác lábai elé zuhannom. Se baj, gondoltam, és vissza is pattantam kétkerekű barátom nyergébe. Mi egy újabb kék folt nekem a lábamon?!

Kis kitérő: Sajnos, nem volt alkalmam még bemutatni nektek Langyos Szellő-t. Az ő története igen kalandos. Magyar haverom, Maki lelt rá ugyanabban a bicajboltban, ahol én Olmó-t, előző bajtársamat vásároltam. (Olmó azóta visszaköszönt nekem a boltban, új hegesztéstől fényesen. A bácsi idegességében csupán egy dologra vágyott: hagyjam ott a helyet, és ne jelentsem őt fel.) Szóval, amikor Olmó felmondta a szolgálatot, Langyos Szellő hozzám került kölcsönbe egy hétre, mert különben nem tudtam volna máshogy közlekedni, és túl sok srác kísért volna haza esténként. :) Így lettünk barátok. Mikor már kezdtem hozzászokni csúnya színéhez és az egekbe magasodó üléséhez, Maki bejelentette, hogy szüksége van rá. Mivel a váltója problémás volt, a szervizben találkoztunk, ahol a magyar srác új "barátra" lelt. Lehetőségem nyílt egy bizonyos összegért végleg hazavinni Langyos Szellő-t. Meg is tettem. Együtt jártuk  azóta Padova utcáit, virítottunk kihívó színünkkel esténként a tereken, és megtanultunk nem-et mondani az esős idő programjaira. Míg egy szép napon NOVEMBER 3-a nem lett...

A gyönyörű, új, színes csomagolású Pall Mall-jaimmal a szekrényemben nyaldostam a reggeli sebeimet otthon, amikor "party time"-ot ütött az óra. Fáradt voltam, és féltem egy kicsit bicóra ülni a reggeli esés után, de úgy éreztem, a szerda estéket nem lehet kihagyni. A hétvégék mit sem érnek ezekhez a téren álldogálós, mindenkivel találkozós összejövetelekhez képest. 3 Sprizz, 1 üveg bor és végül egy Long Island Cocktail. Ezekre biztosan emlékszem. Fly, Piazza, Sfizio és utoljára a Fish Market. Négy bulihely, rengeteg pia... SOHA TÖBBÉÉÉÉÉÉ!!!

A képen látható Judittal és Vivivel, egy másik magyar lánnyal sodródtunk együtt az éjszaka eseményivel. Szokásos bulinak tűnt, ám a már tűrhetetlen fáradság, kimerültség és túlzott alkoholizmus rossz irányba vitte az eseményeket. Reggel öt óra is elmúlt már, amikor záróra miatt kitessékeltek minket az utcára az általam nem kedvelt Fish Market nevű táncolós helyről. Boldog voltam, hogy ott voltunk, mert viszonylag közel lakom hozzá. A gond csupán annyi volt, hogy eltévedtünk út közben, és valahol nagyon messze találtuk egy idő után magunkat. Jó ötletnek tűnt, hogy folytassuk az utat a villamossín mentén, mert az egy biztos pontnak mutatkozik. Cigi a számban, óriási tempó, hirtelen észrevétel, hogy megint rossz irányba megyünk...és egyszer csak...BUMM....CSATT...PIFF...AÚÚÚ....

A kezem tiszta vér, ordítok a fájdalomtól és...nincs meg két fogam. Mentő zaját hallom. Rendőrök is jönnek. Sírok, és azt sem tudom hirtelen, hogy hol vagyok. Vivi marad a biciklikkel. Egy mentőautóban ülök lekötözve, a kezemet egy mentős szorongatja. Kiabálok: "Csúnya leszek. Most már örökre csúnya leszek.". Ospedale Civile. Sírok folyamatosan a sokktól és rettentően félek. Nem értek semmit. Szerintem leginkább magyarul válaszolgatok. Vérvétel, vizeletvizsgálat. Sírok...egy néni teát hoz, hogy nyugodjak meg. Elalszom, de 10 perc múlva kilöknek és röntgenre küldenek...már lábon. Radiológia, fogászat, majd újra radiológia. Immár 28 órája nem aludtam semmit. Megérkezik Judit. A ruhám véres, rémült vagyok. Újabb vizsgálat, újabb kórház. Útközben majdnem elájulás. Hazakísérés, alvás. Vacsoracsinálás, vendégsereg...kiakadás. És a végeredmény:

No alkohol, no buli, no bicikli. Lassan ideje lenne felnőni már és felelősségteljes ember módjára viselkedni. Most megtanultam a leckét.

A fogorvos nem csodálkozott, azt mondják ez Padovában szinte mindennapos eset, és mindig van 2-3 Erasmusos félévente, akivel ez megtörténik. Csak azt nem értem miért nem írják bele a tájékoztató füzetbe, hogy "Buli után, ittasan és fáradtan, sose menj a bicikliddel villamossín mellett, pláne ne gyorsan!"