BALEK

ELŐTTE

UTÁNA

Miután több napig zuhogott az eső, és kiáradt Padova mindkét folyója, (a belvárost körülölelő Brenta folyó képeit lásd felül!) újabb katasztrófa sújtott le rám is. Szerda reggel, miközben olasz ismerőseim a város határában lévő árvízkárosultakat segítették, jómagam boldogan indultam útnak vadiúj biciklimmel a belvárosi kurzusomat meghallgatni, amit egy moziban tartanak. A "centro" kellős közepén viszont, a szemerkélő csapadéktól nedves járdaszegélyen sikerült megcsúsznom, és a szembe velem sétáló srác lábai elé zuhannom. Se baj, gondoltam, és vissza is pattantam kétkerekű barátom nyergébe. Mi egy újabb kék folt nekem a lábamon?!

Kis kitérő: Sajnos, nem volt alkalmam még bemutatni nektek Langyos Szellő-t. Az ő története igen kalandos. Magyar haverom, Maki lelt rá ugyanabban a bicajboltban, ahol én Olmó-t, előző bajtársamat vásároltam. (Olmó azóta visszaköszönt nekem a boltban, új hegesztéstől fényesen. A bácsi idegességében csupán egy dologra vágyott: hagyjam ott a helyet, és ne jelentsem őt fel.) Szóval, amikor Olmó felmondta a szolgálatot, Langyos Szellő hozzám került kölcsönbe egy hétre, mert különben nem tudtam volna máshogy közlekedni, és túl sok srác kísért volna haza esténként. :) Így lettünk barátok. Mikor már kezdtem hozzászokni csúnya színéhez és az egekbe magasodó üléséhez, Maki bejelentette, hogy szüksége van rá. Mivel a váltója problémás volt, a szervizben találkoztunk, ahol a magyar srác új "barátra" lelt. Lehetőségem nyílt egy bizonyos összegért végleg hazavinni Langyos Szellő-t. Meg is tettem. Együtt jártuk  azóta Padova utcáit, virítottunk kihívó színünkkel esténként a tereken, és megtanultunk nem-et mondani az esős idő programjaira. Míg egy szép napon NOVEMBER 3-a nem lett...

A gyönyörű, új, színes csomagolású Pall Mall-jaimmal a szekrényemben nyaldostam a reggeli sebeimet otthon, amikor "party time"-ot ütött az óra. Fáradt voltam, és féltem egy kicsit bicóra ülni a reggeli esés után, de úgy éreztem, a szerda estéket nem lehet kihagyni. A hétvégék mit sem érnek ezekhez a téren álldogálós, mindenkivel találkozós összejövetelekhez képest. 3 Sprizz, 1 üveg bor és végül egy Long Island Cocktail. Ezekre biztosan emlékszem. Fly, Piazza, Sfizio és utoljára a Fish Market. Négy bulihely, rengeteg pia... SOHA TÖBBÉÉÉÉÉÉ!!!

A képen látható Judittal és Vivivel, egy másik magyar lánnyal sodródtunk együtt az éjszaka eseményivel. Szokásos bulinak tűnt, ám a már tűrhetetlen fáradság, kimerültség és túlzott alkoholizmus rossz irányba vitte az eseményeket. Reggel öt óra is elmúlt már, amikor záróra miatt kitessékeltek minket az utcára az általam nem kedvelt Fish Market nevű táncolós helyről. Boldog voltam, hogy ott voltunk, mert viszonylag közel lakom hozzá. A gond csupán annyi volt, hogy eltévedtünk út közben, és valahol nagyon messze találtuk egy idő után magunkat. Jó ötletnek tűnt, hogy folytassuk az utat a villamossín mentén, mert az egy biztos pontnak mutatkozik. Cigi a számban, óriási tempó, hirtelen észrevétel, hogy megint rossz irányba megyünk...és egyszer csak...BUMM....CSATT...PIFF...AÚÚÚ....

A kezem tiszta vér, ordítok a fájdalomtól és...nincs meg két fogam. Mentő zaját hallom. Rendőrök is jönnek. Sírok, és azt sem tudom hirtelen, hogy hol vagyok. Vivi marad a biciklikkel. Egy mentőautóban ülök lekötözve, a kezemet egy mentős szorongatja. Kiabálok: "Csúnya leszek. Most már örökre csúnya leszek.". Ospedale Civile. Sírok folyamatosan a sokktól és rettentően félek. Nem értek semmit. Szerintem leginkább magyarul válaszolgatok. Vérvétel, vizeletvizsgálat. Sírok...egy néni teát hoz, hogy nyugodjak meg. Elalszom, de 10 perc múlva kilöknek és röntgenre küldenek...már lábon. Radiológia, fogászat, majd újra radiológia. Immár 28 órája nem aludtam semmit. Megérkezik Judit. A ruhám véres, rémült vagyok. Újabb vizsgálat, újabb kórház. Útközben majdnem elájulás. Hazakísérés, alvás. Vacsoracsinálás, vendégsereg...kiakadás. És a végeredmény:

No alkohol, no buli, no bicikli. Lassan ideje lenne felnőni már és felelősségteljes ember módjára viselkedni. Most megtanultam a leckét.

A fogorvos nem csodálkozott, azt mondják ez Padovában szinte mindennapos eset, és mindig van 2-3 Erasmusos félévente, akivel ez megtörténik. Csak azt nem értem miért nem írják bele a tájékoztató füzetbe, hogy "Buli után, ittasan és fáradtan, sose menj a bicikliddel villamossín mellett, pláne ne gyorsan!"