Le feste ungheresi

Tökélyre fejlesztett paprikáskrumpli recept, riunione (megbeszélés) allo Sfizio, zöld lufi keresés, Maki, mint dj, hajbefonás és hasonlók. Mik a kulisszatitkai a már lezajlott magyar buliknak Padovában?

A magyar klán + az ESN Magyaroszág-kedvelő tagjai

LE QUEEN: (november 20.)

A megbeszélést magunk szerveztük. A bulit a Klárinak köszönhettük, aki folyamatosan tartotta a kapcsolatot a hellyel: mennyi pénzt fordíthatunk rá, hogyan dekorálhatunk, milyen kaják legyenek. Lelkesen kezdtünk neki a részletek megtárgyalásának. A ruhákon és a népi táncos lányokra emlékeztető hajfonáson kívül, kiötlöttük, hogy egy játékos vetélkedő is legyen: ahol  az egyes részfeladatok nyereménye nem más, mint egy kupica pálinka (amit persze mi is végig vedeltünk a dj-pult alatt, kicsit sem feltűnően). A palacsinta, a fasírt, a szendvicsek (szalámis, magyaros-salátás, szalonnás) és a pogácsa, amiket sütöttünk/készítettünk a Klári és a barátja, valamint Mamma és Pappa lakta városszéli apartmanjában, hamar elfogytak, ahogy megérkeztek a vendégek. Maki, mint dj nem sokáig mutathatta meg lehengerlő zenei tehetségét a nagyközönség előtt, mert ahogy fél egyet ütött az óra, áttessékeltek minket egy kisebb terembe, ahol nem tartózkodott rajtunk kívül senki. Mondanom sem kell, hogy kint is csupán mi táncoltunk a jól ismert hazai slágerekre. A dekoráció gyönyörű lett, bár az utolsó percben rohantunk el festékszórót és zöld lufikat venni. (A Spar-ban csak piros-fehér szívecskéset találtunk.) 

A tervezett játékkal mondanom sem kell, befürödtünk. Mondj 3 híres magyar várost Budapesten kívül, mondj minél frappánsabb magyar káromkodásokat, keresd meg az elrejtett érméket a szórakozóhelyen belül, stb., stb. Pálinka, ide vagy oda, az olaszok nem voltak vevők ránk... A buli ezen kívül jól sikerült. Nagyot táncoltunk, sokat nevettünk és csak egy keveset idegeskedtünk miatta...

FISHMARKET: (január 19.)

Szinte pont két hónap telt el, amikor lehetőségünk nyílt újabb magyar bulit rendezni. A lázas készülődés már a karácsonyi "vacanza"-n kezdetét vette. E-mailek sora buzdított minket arra, hogy a meleg holmik közé pakoljunk egy-két üveg hazait (pálinka, Tokaji, kolbász, szalámi, stb.) a bőröndünkbe, amikor Padova-nak vesszük az irányt. A találkozó - a múltkorival merő ellentétben - igencsak olaszosan zajlott: kapkodva, vitatkozva és hadarva hordtuk össze, hogy ki mivel tud beszállni a buliba. Nem sokkal később már azon civakodtunk az ESN-es barátainkkal, hogy melyik országnak van több műemléke, és a magyar zászló volt-e előbb, avagy az "italiano"; ki-kitől lopta a színkombinációt. 

  
A főzést az Ederle nevű kollégiumban vittük véghez, mivel ott található Padova egyik legnagyobb konyhája, amely az összes bent élő kollégistának lett szánva. A menü szinte teljesen ugyanaz volt, mint a múlt alkalommal, egy dolog kivételével. Közkívánatra elkészítettem újra a névnapi paprikáskrumpli receptemet, annyi változással, hogy erős paprika helyett, sima, zöld paprikát (kaliforniait, hiszen tv paprika itt nem létezik, ahogy kígyóuborka sem!) tettem bele, és jóval több kolbászt, mint az előírtak. A pólóm ugyan megsínylette, de a látvány, amikor még a lábas alját is kinyalták a bulin, feledtette velem a rosszakat. Ennyien még a szülinapomon sem gratuláltak, mint ahányan odajöttek hozzám aznap este dicsérni az ételt. Bár, sajnos sokan nem véltek különbséget felfedezni a híres gulyás leves és az általam kreált meleg kaja között... 

A buli szuper jól sikerült. Zászlók a falakon, lufik és magyar káromkodások mindenütt, piros-fehér-zöld ruhák rajtunk és vidám arcok körülöttünk. Remek zenei mix, Nellinek köszönhetően! Még táncoltak is rá(!), ami elképzelhető, hogy a rengeteg pálinka és Unicum hatására következett be. Valljuk be, velem is ritkán fordul elő, hogy alvás után is ittasan ébredjek fel, és csak más este józanodjak ki teljesen, miközben a telefonom billentyűzára felmondja a szolgálatot, és négyszer-ötször felhívja a Vivit... Szép kis este volt. Éljen Magyarország!!! 

La prossima: február 16., Amsterdam Bar => Mondjuk, ez még korántsem biztos! :)