Amikor beköltöztem a Tartaglia nevű, hivatalosan csak lány, de idén már (hála égnek!) koedukált kollégiumba, - amely körülbelül Padova határában lelhető fel, a reptér és a temető között, túl a vasúti síneken -, nem gondoltam volna, hogy a szinte sosem napos erkélyemen igazi állatkertre bukkanok.
Kezdetben csak legyek és szúnyogok környékeztek meg. Szebb időben előfordult egy-egy darázs is. Aztán az egyik nap megjelent sáska úr, aki körülbelül akkora volt, mint a markom. Magával hozta szép, zöld színű poloska barátait, akik méhecskéket is vendégül láttak. A napokban a katicák vették át az uralmat. Sárga, színtiszta piros, és persze pettyes is akad közöttük, de ami a lényeg, rengetegen vannak. Kiderült számomra, hogy náluk ez valami szaporodási időszak. Furi.
A "melegebb" éghajlatot kedvelők - bár még mindig nincs fűtés! - a szobámban és a fürdőben töltik szabadnapjaikat. A lefolyóból felmászó csótány esténként a törölközőmön alvó éjjeli lepkével beszélget, míg pók barátuk a zuhanyfüggönyön mutat be akrobatikus elemeket.
A csúcsok csúcsa viszont a szekrényem mögül előmászó, kisebb méretű tarantula volt, amitől úgy megijedtem, hogy tíz percig püföltem a földet a cipőmmel.
Sosem laktam kertvárosban, és asszem ezek után nem is biztos, hogy akarok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése