Az első héten legalább tízszer próbáltam megtalálni az irodájukat, de – mivel Padova legeldugottabb kapualjában lelhető fel, és csupán egy kapucsengő jelzi, hogy az az – segítség nélkül nem sikerült. Az Erasmus Student Network csupa kedves emberből áll, akik fizetést nem kapva, csupán hobbiból azon fáradoznak, hogy nekünk minél jobb legyen. Az elmúlt hetekben buliból-buliba estem.
Íme egy kis ízelítő abból, hogy milyenek a padovai éjszakák és az erasmus-os élet:
Serata Birra: (október 7.)
ORSI feliratos vignetta-val a hajam alatt (ami a mellkasom) vetettem bele magam az első, ismerkedős buliba, ami egy menzán volt megtartva körülbelül 30 C°-ban. A meleg nem ártott senkinek, hiszen az alkohol rögtön a fejünkbe szállt. Itt találkoztam először az egyik kedvenc erasmus-os pajtásommal, a berlini Greg-gel, aki soha nem hord ugyanolyan pár cipőt. Neki a fején volt a matrica, és az este végére úgy hívták, hogy Rooth.
Sangria Party: (október 9.)
Bár már kezdett lehűlni az idő esténként (igen, jól halljátok, Észak-Olaszországban vagyok, ahol az utcánkból látszanak az Alpok havas csúcsai!), mégis szabadtéri programot szerveztek nekünk. Megjelent egy kocsi, ami dugig volt alkohollal, majd előkerült négy, körülbelül 20 literes lavór, ami nem sokkal később dugig lett sangriával. Később feltűnt a téren (Prato della Valle) több száz külföldi, akik szép hamar berúgtak, és összeismerkedtek. Egy disco-ban kötöttünk ki (Le Queen), amiből én már nem sokra emlékszem, de rémlik egy Silvio nevű srác, aki folyton csak azt mondogatta, hogy a keresztneve ugyanaz, mint Berlusconi-nak.
Welcome Party: (október 10.)
Engem nem üdvözölt Padova, csupán az ágyam és a szobám falai. Másnaposságom nem engedte, sajnos, hogy az arcomon a nemzeti színű zászlómmal bulizzam végig az éjszakát az egyik legjobb táncolós helyen (Unwound), amely egy elhagyatott gyárépület, vagy valami garázs lehetett régen.
Traffic Light Party: (október 13.)
Körülbelül egy órán keresztül kerestük a Fish Market nevű helyet, amely szinte egyáltalán nem eldugott, viszont egy cseppet sem tetszik. Olyan romkocsmaszerű, de a maga a feeling és a tuc-tuc zene nekem egyáltalán nem passzolt össze. A buli lényege az volt, hogy pirosba öltözik az, akinek van barátja/barátnője, sárgában jelennek meg a magukat „bonyolult”-nak titulálók, és zöldben mindenki más, aki szabad utat enged. Hozzáteszem: legtöbben a fekete és kék pólósok voltak. :)
A bejáratnál kaptál egy félbevágott kártyalapot, amelynek a másik fele egy ellenkező nemű egyénnél bújt meg. A feladatod az volt, hogy felkutasd, megpuszild, és igyál vele egy tecquilát. 10 perccel később, miután odaértem kimentem dohányozni. Odajött hozzánk két srác, és csak véletlenül került szóba a kártya, de az richtig ugyanaz volt. :) A buli maga nem volt túl izgi.
Bacarata a Venezia: (október 15.)
Totál besózva indultunk el, hogy vajon milyen lesz a csatornák városa az éjszakai fényben? Az állomást hosszan megcsodáltuk, amíg mindenkire (mint már említettem több mint százan vagyunk Padovában Erasmussal) különböző, feltűnő dolgokat aggattak, hogy ne vesszen el a csoporttól. Olyan húsz percig lehetett kínos a velencei levegő, amikor is az első, szimpatikus téren belénk töltöttek legalább 5-6 pohár fehérbort és spritz-et felváltva. Egy bagett-karika méretű szendviccsel a kezünkbe mentünk el a másik térig, ahol folytattuk az ivást, bár most már vörösborral. Volt, aki beleesett a vízbe, volt, akinek még így is sikerült eltévednie, és futva érnie el az utolsó vonatot, amivel jöttünk. Többen le is hányták egymást a röpke egy órás út alatt a mozgó járművön. Szóval, ilyen egy Bacarata. Engem valami vadidegen vitt tovább, mert volt a kocsijában még egy hely. A legnagyobb Erasmus-os helyen a Svizio-ban találtam magamat, és csak reggel 6-kor otthon. A hely kettőkor zár. Érdekes…
Ma Serata Tandem buli lesz, amiről egyelőre csak annyit tudok, hogy valami olaszt meg kell tanítanom magyarul, míg ő a saját nyelvén gyakorol velem. Ígérem, beszámolok róla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése