FESTE DI ERASMUS

Telnek-múlnak a napok... Egy kerek hónapja lakom már Padovában, ahol az éjszakai élet soha nem áll meg. Szerencsére túl vagyunk már a Honnan jöttél?, Mit tanulsz? és Melyik koliban laksz? kérdéseken. Sőt, már szinte minden nyelven tudom, hogy mit mondanak a koccintásnál, és hogyan káromkodnak, ha olyanjuk van. Pletykák sokasága szól rólam (túl pici ez a város!!!), és gyakran tanácstalan vagyok mind a pasik, mind a mozgalmas életvitel helyénvalósága terén.

Bulikalauzom folytatásaként megtudhatjátok, hogyan telt az októberi hónap második fele:

Aki lemaradt volna az előzményekről:

BACARATA A VENEZIA

VÁROSI ÉLETKÉPEK 

A LEGNAGYOBB ERASMUS-OS KOCSMA

Ennyit az illusztrációkról. Nézzük, mi is történt mostanában...

Serata karaoke: (október 18.)

A Szent John's Pub nem vált a kedvenc helyemmé, mivel egy zsúfolt, pici kocsma, ahova többen akarnak egy este alatt bejutni, mint, amennyi embert a hely elbírna. Kiszolgálás van (persze emiatt drágább is), viszont lehet kapni magadnak csapolható spritz-et és sört  Minden hétfőn és csütörtökön összegyűlnek itt Padova dalos pacsirtái, és elővillantják tehetségüket. Akad egy-két valódi Megasztár, de találhatsz részeg Erasmusos csoportokat is olykor-olykor a színpadon. Magyar dal nincs a listán, sajnos, viszont francia, spanyol, német és persze angol bőven akad. 

Serata tandem: (október 20.)

Az első, ismerkedős estéhez hasonlóan a belváros csúnya (és mint megtudtam: nagyon rossz) menzáján gyűltünk össze ismét. 5 euróért korlátlan tésztát, és egy általad kiválasztott italt kaphattál. Most már két vignettával a pólómon vetettem bele magam a csupán csak lézengő "embertömeg" sűrűjébe. ORSI, ungherese italiano-ul akart volna megtanulni, ha nem találja magát rövid idő múlva a Piazzán több száz fiatal között, akik éjfélkor üvöltve köszöntötték az Orsolya-napot. Pezsgő-pukkanás, ölelések, puszik és levegőbe-dobálás...

 Grigliata: (október 23.)

Egy teljes nap lázas otthonlét után, még kisebb hőemelkedéssel szálltam fel a buszra, ami az állomásra vitt. Tudtam, ha kihagyom a bulit, még sokkal betegebb leszek. Fontos erasmus-os tanács: nem szabad leállni! Akkor vége. Fél óra várokozás után két busz kanyarodott be a "stazione" mellé. Az egyikbe a spanyolok, akik a külföldi diákok majdnem felét kiteszik, a másikba az egyéb nemzetek képviselői szálltak. Úgy éreztem magam, mint egy valódi osztálykiránduláson. Odafelé mindenki aludt. Egy régi kastélyhoz érkeztünk meg, ahol már nagyban ment a sütögetés. Welcome drink, 1-2-3-4-5-6...itt hagytuk abba a számolást. Csupán a megnézett fotók és a bevillanó emlékképek maradtam meg, a folytonos másnaposság gyötrő érzésén kívül. Szolid beszélgetés, falatok a számban egy idegen villáról, tánc az asztalon, olasz hebegés... Hirtelen két busz között találtam magamat egy szőke észak-olasszal, aki éppen meg akart csókolni (fogalmam sincs, hogy miért), amikor megjelent a volt barátnője, és szegény srácon landolt a lány poharának teljes tartalma. Kínomban felszálltam a legközelebbi buszra, amelyen persze pont a spanyolok utaztak. A fél órás út alatt olyan 40 dalt hallgattam végig maximum hangerővel kiabálva, miközben azon aggódtam, hogy az ugrálós tánctól és a busz tetejének püfölésétől mikor esik darabokra a jármű. 

Furcsa mód a megérkezés pillanatában mindenki a Mc Donald's-ba indult (pedig elvileg enni voltunk!), majd mi, magyarok valamiért - a többiekkel ellentétben, akik hazamentek aludni egyet, átöltözni és kijózanodni - továbbálltunk a Sfizióba...inni, majd később a Le Queen nevű disco-ba...táncolni. A vajszínű kabátomon másnap megtaláltam mindent, amiből sok-sok következtetést vonhattam le: bor, sör, spritz, sülthús, lábnyom, fűfolt...pedig csak egy sörpadon hevert...

Serata bowling: (október 25.)

Már vagy két napja ömlött az eső, amikor is nem kevés vacillálás után rávettük magunkat, hogy gyalogoljunk el a világ végére bowlingozni - amit én személy szerint nem is tudok. Ezt jól leplezve, kezembe vettem egy billiárd ütőt, és szinte egész este játszottam kedves, magyar pajtásaimmal...

Serata long drink: (október 28.)

Végre egy hely, a neve Amsterdam Pub, amely viszonylag közel van az én borzasztóan messze található szállásomtól. Igényes, nagy, és a zene is kiváló. Iszogatás, beszélgetés és egy hihetetlenül jó táncolós éjszaka. 

Mivel a köztes napokban sem áll meg Padovában az élet, legközelebb ízelítőt kaptok arról, hogy milyenek is az ESN szervezésén kívül eső programjaink.

Addig is egy kép, amellyel búcsúzom tőletek. Így festek éjszakánként. :)