A venetoi nacionalizmus

Esténként, buliból hazajövet egy fiú autójában ülve az ember sok mindenre számíthat, kivéve arra, hogy a rezidencia előtt leparkolva komoly témákról beszélget. Padovai születésű, és azóta is Padovában élő barátomtól érdekesen információk jutottak el hozzám. 

Novemberben Berlusconi a városba látogatott oldalán az egész olasz politikai rezsimmel. Mint kiderült az árvízkárosultak számára biztosított segélyeket, főleg anyagi juttatások formájában. Veneto provincia felháborodással fogadta a történteket, ami számunkra (külföldiek számára) teljesen érthetetlen volt. Vajon miért nem örülnek annak, hogy támogatják őket?!

A kedves, olasz ismerősöm felvilágosított. Mivel a tartomány régebb óta létezik, virágzik és van, mint maga az olasz egység, a venetoiakban él egyfajta nacionalista érzelem. Köszönik, de nem kérnek a kormány jóindulatából, mivel elég pénzük van nekik, saját maguknak is. A nyugati életszínvonalból - úgy vélem - külön kiemelkedik a padovai életminőség. Magas fizetések, drága árak, tisztaság és jólét. Szerintük ezeket az összegeket sokkal inkább megérdemelné Dél-Olaszország, vagy Szicília.

Rákérdeztem persze, szimpla kíváncsiságból, hogy mi ez a különcködés a többi olasz tartománnyal szemben? A válasz talán ijesztően is hangzik. Történelemben, viselkedésben, kinézetben és nyelvi téren is azt hiszik a környéken élők, hogy eltérnek más itáliaiaktól. Véleményem és egy hónapnyi Reggio Calabria-ban szerzett tapasztalatom szerint ebben tévednek. Dialektus szinte minden területen létezik, és elképzelhető, hogy a hideg, ködös idő és a hegyvidéki ékhajlat miatt kevésbé napbarnítottak és sötét tónusúak, de mentalitásban, temperamentumban és viselkedésben egyenlőre nem véltem semmi komoly különbséget felfedezni. Inkább csak szükségük van erre a furcsa "hazafias" érzelmű másságra...

Véleményemet nem tudtam magamba tartani. Kisebb vita után búcsút vettünk egymástól, és ki-ki ment tovább a maga útján. Ezt a beszélgetést viszont sose felejtem el!

Alvászavar s miegymás...

Közeleg a hazaút.

Még egy magyar lány összetörte magát. Legurult egy lépcsőn...

Kiderült, hogy az Unwound és az E-style két külön szórakozóhely egymás mellett.

Depresszív napok, szüntelenül kattogó agy, pasiproblémák, komolyabb viták a társaságban...

Ellenben! Blogom új fotóssal büszkélkedhet. Köszönet a képekért Juditnak!!!

Amikor már azt hittem megpihenhetek a folyamatos kalandok kusza állandóságában, egyik délután, a mosodából jövet kettétört a kulcsom. A "direttore" és a "portiere" már csak mosolyogtak rajtam, amikor feltártam nekik az eset apró momentumait. Lakótársaim örömére kicserélték nekem. 

Néha úgy érzem, hogy egyes nyelvvizsga szituációkat élek át Padovában, amelyek nem mindennapi és magától értetődő kalandok.  

A változások ellenére Erasmusosnak lenni még mindig csudijóóó!  :)

What's the name of the game?

Múlt hétvégén kirándulást tettünk az Alsó-Dolomitok lábához egy kis városkába, Feltre-be. Az Alpok havas csúcsai vettek körül minket. Minket, akik kezdetben sálba és sapkába, végül csupán egy pulcsiba jártuk a várost, hallgatva fiatal, olasz, szervező barátaink előadását. A városnézés után korcsolyázási lehetőséget is biztosítottak számunkra, ami rám nézve nem volt túl kedvező, hiszen a jég csúszik, és jelen pillanatban mindentől rettegek, ami nem stabil és biztonságos. A mászkálás után egy sörgyárba látogattunk el. A neve: PEDAVENA. Kisebb körbetekintés után szinte azonnal inni kezdtünk. És játszani...

Az olaszoknál is létezik a "húzóra" kifejezés, de ők dalba foglalják ennek szépségét. Íme: 

"Chi è nato a gennaio*
si alzi, si alzi
chi è nato a gennaio
si alzi in piè! bevilo, bevilo, bevilo
bevilo, bevilo tutto
bevilo, bevilo, bevilo
butta giù, butta giù!
e l'ha bevuto tutto
e non gli ha fatto male
è l'acqua che fa male
il vino fa cantar!"

* febbraio, marzo, aprile, maggio, giugno, luglio, agosto, settembre, ottobre, novembre, dicembre

Miután már mindenki kezdte jól érezni magát, egy érdekes társaságba keveredtem. A jelen lévők az asztalt püfölték, miközben össze-vissza ugrándoztak. Mint utólag kiderült, a játék lényege az volt, hogy mindenki kitalál magának egy jelet, amit ha más leutánoz, ő következik valaki másnak a jelével...és így tovább. A gond csak az, hogy valami eszméletlen gyorsan kell játszani, és elkerülhetetlen, hogy közben alkoholhoz ne juss! Mivel, ha elrontod, inni kell. Olasz módra üvöltve és temperamentumosan illik csinálni mindezt.

Így tértem vissza az Erasmus-os közéletbe. Az arcomról leolvasható azt hiszem minden...

A magyar delegáció

Most, hogy már elbúcsúztam (remélem végleg!) a helyi fogorvosomtól, Nellinek levették a gipszét és Vivi sem rúg be viszonylag kevés alkoholtól a sebe miatt, megosztom veletek a "Magyar lányok és Padova" történetét. 

Nelli úgy a második-harmadik héten esett el biciklivel. Neki a járdapadka tett be úgy, hogy röpke négy héten keresztül gipszben volt a lába. A Helloween bulira könnyű volt kitalálni a jelmezét. Másfél hónapra kapott részleges szobafogságot.

Vivien a legutóbbi kiránduláson esett el korcsolyázás közben. Az álla nyílt ketté, amit szerencsére nem varrtak össze, hanem csak ragasztották valami géllel. Sállal az arca előtt szinte minden buliban megtalálható azóta is.

Andrea, aki Judit szlovák lakótársnője az én biciklimmel (amit csak egy estére kért kölcsön) esett el a múlt héten. Tapasztalat mutatja már, hogy ittasan  tilos a volán mögé ülni. Vivivel komoly hasonlóságot lehet most felfedezni köztük, hiszen neki is az álla nyílt ketté. A seb súlyossága miatt varni is kellett.

Vajon ki lesz a következő? - tesszük fel a kérdést viccből nap, mint nap. 3 magyar, 1 szlovák kipipálva. A közép-kelet európai "szebbik nem" híressé vált az olasz városkában szerencsétlenségéről.

Amikor megvettem Langyos Szellő-t, a biciklis bácsi egy átkot szórt rám. Azt mondta a Makinak: "Ezzel most már biztosan ki fogja nyírni magát!" Ha magamat még nem is sikerült ,az biztos, hogy most már ketten jártuk végig a padovai kórházat.

Bénák vagyunk, lúzerek, vagy csak kimerültek?! Egy dolog biztos. Hallgassátok!

Boogie Mamma: Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket

"Beírtak engem mindenféle Könyvbe"

Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak.

Kosztolányi Dezső jutott eszembe, amikor hétfőn a sírás határa kerülgetett. A balesetem előtt két nappal elejtettem egy kósza mondatot Skype-on anyukámnak. "De hát, Mama, lassan úgy ismerem Padovát, mint a tenyeremet, mi látnivaló volna még?" Akkor nem gondoltam volna, hogy nem is ismerem a padovai közintézményeket, úgy mint például a három kórházat, amelyben jártam, a magánfogorvos rendelőjét és őt magát, akinek az elkövetkező hónapokat köszönhetem, valamint a rendőrséget. 

Az árvíz sújtotta környező települések problémája és a folyamatosan tartó esőzés piti ügynek tűnt a balesetemhez képest akkor, hétfőn. A "Polizia Municipale" Baleseti Részlegére küldtek, ahol meglepő módon elég sokan várakoztak. A legtöbben persze autóval szenvedtek kárt. Amikor sorra kerültem, a velem szemben ülő rendőrnő első kérdése az volt, hogy mennyit ittam. Lányos zavaromban füllentettem egyet, remélve, hogy nincs náluk a vér- és vizeletvizsgálatom eredménye. A nő, mint egy kedves anyuka ejnye-bejnyézett, majd megjegyezte, hogy az ő gyerekei is elég sokat isznak, és ezek a mai fiatalok... Mindeközben én mosolyogva remegtem a következményektől, látva magam előtt a bankkártyával történő fizetés lehetőségét egy masina formájában. Kis idővel ezután egy szám hallatán figyeltem fel, ami nem több és nem kevesebb, mint 5000 euró. Könnyek gördültek le az arcomon, majd kis megnyugtatással töltött el a tény, hogy csupán akkor kell kifizetnem ezt az összeget, ha hátralévő életemben bármilyen rendőrségi beavatkozást igénylő gondot okozok Olaszországban. Ekkor került elő az aktám. Hihetetlen! Sárga, és nagy betűkkel rajta van a nevem. Kérdeztem, hogy elküldik-e majd Magyarországra, de szerencsére padovai megőrzésre hagyatott, szegény. Van egy aktám!!! A vicc csak ezután kezdődött. Vivien barátnőm november 3-ai tanúvallomása alapján (mondanom sem kell, hogy ittunk és kisebb sokk ért mindkettőnket!) jegyzőkönyvet kellett készítenünk újdonsült rendőr barátommal. Mivel az olasz szókincsem nem túl nagy, és sajnos nem volt olyan tétel a nyelvvizsgán, hogy a rendőrségen, vagy köztéri balesetnél, így csupán alapmondatokban vázoltam fel a történteket. A nő továbbköltötte és egész szép sztori alakult ki belőle. Amikor egyeztettük a végleges szöveget, ő közben rajzolt. Kerék, bicikli, térkép, sín... Kedves jelenet volt, bár azt hiszem soha többé nem kívánom magamat még egy hasonló szituációba.

A fogorvos még a rendőrnél is aranyosabb volt. Nem tudtam eldönteni, hogy úgy beszél-e hozzám, mintha fogyatékos lennék, vagy úgy, mint ha 5 éves. Ő nem rajzolt, hanem mutogatott. Tilos a dohányzás, ne rágjak "panini"-ket elől, másnap reggelig ne igyak kólát és vörösbort. Olasz stílusa főleg abban mutatkozott meg, hogy amég jött hozzá valami másik beteg, elfeledkezett rólam, és benne hagyta a nyálelszívót körülbelül fél órára a számban. Azóta is nehezemre esik nyelni és tiszta vér a nyelvem alatti terület. Hiába is, az olaszok szeretnek beszélni...néha túl sokat is. Ellenben, elkészült az új fogam! Tökéletesítve csak jövő héten lesz, amikor már gondtalanul mosolyoghatok majd. Boldogságom határtalan. Szombaton visszatérek az Erasmusos életbe, feladva remetelétemet. Azt hiszem az állandóan főző és takarító négy olasz lakótársnőm óránkénti látványa egy darabig nem fog hiányozni...

Még egy dologra vagyok nagyon kíváncsi. Vajon ki lesz az, aki nem rajzol, nem mutogat, hanem körülír nekem. Kész Activity! MI PIACE ITALIA!!!! :)

Programajánló

Ha már úgy alakult, hogy tengernyi szabadidőm akad a csúnya balesetemnek köszönhetően, gondoltam készítek nektek egy számomra már átlagosnak tűnő, heti programajánlót Padovában. Ezek a fix, hétről-hétre ismétlődő rendezvények. Már-már nosztalgikus hangulatban írok minderről, de a mosolyt akkor sem lehet levakarni az arcomról.

HÉTFŐ: St John's Pub

A karaoke bulik fő helyszíne. Színes ablakai már messziről becsalogatják az arra tévedő külföldit. Jó hangulatú, kedves kiskocsma. Az árai ugyan az egekben vannak, és ülőalkalmatosságot is nehezen találhatsz magadnak, de számomra szimpatikus helynek tűnik. Korán kell érkezni!

Szerencsére csupán egy saroknyira lakik a helytől Federico, akinek az albérletében kiváló házibulikat lehet tartani. Az olasz fiú mindezt általában egy csodás vacsorával (a múltkor kagylós tésztát ettünk!), házi prosecco-val és ivós kártyajátékokkal spékeli meg. Néha teázni is elhív.

KEDD: Fly

A kedvenc helyemmé váló nappal kávézó, este kocsma egy "galleria"-ban található, így mindegy, hogy esik, fú, vagy hideg van, te minden környezeti tényezőtől védve vagy, és dohányozni is tudsz a szabad levegőn, gondtalanul. Az árak igencsak barátiak, és az Erasmusos diákoknak külön kedvezményeket biztosítanak. Az olajbogyó nagy és finom, akárcsak a minden egyes körhöz járó tálkányi chips. Mély beszélgetések színhelye, az ESN Irodával szemben, ahol mindig akad egy-két ismerős arc. Kiváló alapozóhely.

 

SZERDA: Piazza delle Erbe

Ha ismersz pár helyi fiatalt Padovából, esetleg vannak Erasmusos haverjaid, akkor itt biztosan mindenkibe beleütközöl a szerda este folyamán. Ha akarod, ha nem. Bár a köztéri alkoholfogyasztást tiltja a város szabályzata, a szerda esték legálisnak tűnnek számomra, hiszen mindenki üvegeket szorongat. A közeli bárok wc-t kínálnak, miközben az előkészített műanyagpoharakat tukmálják feléd. Pizzériák tömkelegébe bukkansz, ahol a kis falatkáktól, a száraz és vastag tésztáig mindent megtalálsz. Ez az élmény kihagyhatatlan! Csak azt nem tudom egyelőre, mi lesz akkor, ha már fagy?!

 CSÜTÖRTÖK: Amterdam Café

Nagy, de mégis családias és igényes (kis)kocsma, ami, hogyha Erasmusos bulit rendeznek benne, biztos, hogy tánctérré alakul át. Szintén magas árak, amihez viszont kaja is jár. A konyhából folyamatosan ételkülönlegességek kerülnek elő, amiket egy-egy rendelés alkalmával elvehetsz a pultról. Jó zenék, kedves dj. Fotókiállítás - hogy adjunk a kulturálódásnak is alkoholizálás közben! Én szeretem. :)

PÉNTEK: Fishmarket

Bár a nagyobb bulik inkább szerdán kerülnek eme fantasztikus helyen megszervezésre, ajánlani bármelyik napra tudom. Helyszűke ugyan gyakran előfordul, de táncolni és az udvaron dohányozva kapcsolatokat építeni nagyon jó itt. Inni és idegenekkel szóba állni tilos, mert egyik sem kedvez az önérzetednek. Úgy gyere, hogy pisilni ne kelljen, és soha ne indulj el biciklivel haza záróra után! Tapasztalatból beszélek.

SZOMBAT: Le Queen

Azt hiszem ez az a hely, amiben nagyon nagyot lehet csalódni. Kellemesen. Eleinte menekültem volna a tömeg, a hangos zene és a disco-feeling miatt, aztán rájöttem, hogy csak el kell vegyülnöm a sűrűjében és buliznom kell. Az egyik kedvenc helyemmé vált, főleg a két emelvény miatt, amiért verekedni szoktak az emberek, hogy felférjenek rá. Minden szombaton Erasmusos buli, akciókkal. A zene kiváló, két teremben dübörög egyszerre. A padló módfelett csúszik a sok kiöntött piától, úgyhogy a hely egy kicsit veszélyes, és nagyon-nagyon meleg! Sok a facér, harminc feletti "feleségkereső", de ha őket kikerülöd, egész jó a társaság is. Van dohányzóhelyiség, ami egy elszigetelt 2 négyzetméteres luk, de megteszi. Biciklivel érdemes menni, mert a város szélén található, nem a legjobb környéken, és vigyázni kell, hogy az eső ellenére sem szabad otthagyni a bringát, mert másnap elég kellemetlen érte menni.

VASÁRNAP: Unwound

Az olaszok néha E-style-nak hívják ezt a helyet - fogalmam sincs, hogy miért. Az Unwound-ot is elég furán ejtik (úgy hangzik, mint egy hányás előtti utolsó szó), de ahhoz már hozzászoktam. A hangulat, a tér, a társaság és a zene is tetszik. Az árak kevésbé. Általában mindig esik az eső, ha buli van itt, de ez a helyieket ritkán érdekli. Táncolni mindig van hely, székeket rögtön találsz és a kivetítőt is bámulhatod, ha éppen nincs más. A padló persze itt is csúszik, és a wc-t sem lehet bezárni, de ennek ellenére mégis ez egyik legszimpatikusabb szórakozóhely. Messzesége nem számít, valahogy mindig gyorsan hazajut innen az ember. 
A Helloween buliban stewardess-nek öltöztem, mondanom sem kell, hogy a többiek nem így néztek ki... :)

A minden padovai szórakozóhelyre való belépéshez szükség van egy tessera-ra, amit az első alkalommal kell kérvényezned, és az utolsó alkalomig használhatod. :) Az áruk 5-10 euró között mozog. Ezt az összeget egyszer kell egy évben kiperkálnod. A ruhatár és a bár ezen túl plusz költséggel jár. Érdemes egy nagy igazolványtartó tokkal mászkálni, hiszen soha nem tudhatod, hogyan alakul az estéd...

BALEK

ELŐTTE

UTÁNA

Miután több napig zuhogott az eső, és kiáradt Padova mindkét folyója, (a belvárost körülölelő Brenta folyó képeit lásd felül!) újabb katasztrófa sújtott le rám is. Szerda reggel, miközben olasz ismerőseim a város határában lévő árvízkárosultakat segítették, jómagam boldogan indultam útnak vadiúj biciklimmel a belvárosi kurzusomat meghallgatni, amit egy moziban tartanak. A "centro" kellős közepén viszont, a szemerkélő csapadéktól nedves járdaszegélyen sikerült megcsúsznom, és a szembe velem sétáló srác lábai elé zuhannom. Se baj, gondoltam, és vissza is pattantam kétkerekű barátom nyergébe. Mi egy újabb kék folt nekem a lábamon?!

Kis kitérő: Sajnos, nem volt alkalmam még bemutatni nektek Langyos Szellő-t. Az ő története igen kalandos. Magyar haverom, Maki lelt rá ugyanabban a bicajboltban, ahol én Olmó-t, előző bajtársamat vásároltam. (Olmó azóta visszaköszönt nekem a boltban, új hegesztéstől fényesen. A bácsi idegességében csupán egy dologra vágyott: hagyjam ott a helyet, és ne jelentsem őt fel.) Szóval, amikor Olmó felmondta a szolgálatot, Langyos Szellő hozzám került kölcsönbe egy hétre, mert különben nem tudtam volna máshogy közlekedni, és túl sok srác kísért volna haza esténként. :) Így lettünk barátok. Mikor már kezdtem hozzászokni csúnya színéhez és az egekbe magasodó üléséhez, Maki bejelentette, hogy szüksége van rá. Mivel a váltója problémás volt, a szervizben találkoztunk, ahol a magyar srác új "barátra" lelt. Lehetőségem nyílt egy bizonyos összegért végleg hazavinni Langyos Szellő-t. Meg is tettem. Együtt jártuk  azóta Padova utcáit, virítottunk kihívó színünkkel esténként a tereken, és megtanultunk nem-et mondani az esős idő programjaira. Míg egy szép napon NOVEMBER 3-a nem lett...

A gyönyörű, új, színes csomagolású Pall Mall-jaimmal a szekrényemben nyaldostam a reggeli sebeimet otthon, amikor "party time"-ot ütött az óra. Fáradt voltam, és féltem egy kicsit bicóra ülni a reggeli esés után, de úgy éreztem, a szerda estéket nem lehet kihagyni. A hétvégék mit sem érnek ezekhez a téren álldogálós, mindenkivel találkozós összejövetelekhez képest. 3 Sprizz, 1 üveg bor és végül egy Long Island Cocktail. Ezekre biztosan emlékszem. Fly, Piazza, Sfizio és utoljára a Fish Market. Négy bulihely, rengeteg pia... SOHA TÖBBÉÉÉÉÉÉ!!!

A képen látható Judittal és Vivivel, egy másik magyar lánnyal sodródtunk együtt az éjszaka eseményivel. Szokásos bulinak tűnt, ám a már tűrhetetlen fáradság, kimerültség és túlzott alkoholizmus rossz irányba vitte az eseményeket. Reggel öt óra is elmúlt már, amikor záróra miatt kitessékeltek minket az utcára az általam nem kedvelt Fish Market nevű táncolós helyről. Boldog voltam, hogy ott voltunk, mert viszonylag közel lakom hozzá. A gond csupán annyi volt, hogy eltévedtünk út közben, és valahol nagyon messze találtuk egy idő után magunkat. Jó ötletnek tűnt, hogy folytassuk az utat a villamossín mentén, mert az egy biztos pontnak mutatkozik. Cigi a számban, óriási tempó, hirtelen észrevétel, hogy megint rossz irányba megyünk...és egyszer csak...BUMM....CSATT...PIFF...AÚÚÚ....

A kezem tiszta vér, ordítok a fájdalomtól és...nincs meg két fogam. Mentő zaját hallom. Rendőrök is jönnek. Sírok, és azt sem tudom hirtelen, hogy hol vagyok. Vivi marad a biciklikkel. Egy mentőautóban ülök lekötözve, a kezemet egy mentős szorongatja. Kiabálok: "Csúnya leszek. Most már örökre csúnya leszek.". Ospedale Civile. Sírok folyamatosan a sokktól és rettentően félek. Nem értek semmit. Szerintem leginkább magyarul válaszolgatok. Vérvétel, vizeletvizsgálat. Sírok...egy néni teát hoz, hogy nyugodjak meg. Elalszom, de 10 perc múlva kilöknek és röntgenre küldenek...már lábon. Radiológia, fogászat, majd újra radiológia. Immár 28 órája nem aludtam semmit. Megérkezik Judit. A ruhám véres, rémült vagyok. Újabb vizsgálat, újabb kórház. Útközben majdnem elájulás. Hazakísérés, alvás. Vacsoracsinálás, vendégsereg...kiakadás. És a végeredmény:

No alkohol, no buli, no bicikli. Lassan ideje lenne felnőni már és felelősségteljes ember módjára viselkedni. Most megtanultam a leckét.

A fogorvos nem csodálkozott, azt mondják ez Padovában szinte mindennapos eset, és mindig van 2-3 Erasmusos félévente, akivel ez megtörténik. Csak azt nem értem miért nem írják bele a tájékoztató füzetbe, hogy "Buli után, ittasan és fáradtan, sose menj a bicikliddel villamossín mellett, pláne ne gyorsan!"

FESTE DI ERASMUS

Telnek-múlnak a napok... Egy kerek hónapja lakom már Padovában, ahol az éjszakai élet soha nem áll meg. Szerencsére túl vagyunk már a Honnan jöttél?, Mit tanulsz? és Melyik koliban laksz? kérdéseken. Sőt, már szinte minden nyelven tudom, hogy mit mondanak a koccintásnál, és hogyan káromkodnak, ha olyanjuk van. Pletykák sokasága szól rólam (túl pici ez a város!!!), és gyakran tanácstalan vagyok mind a pasik, mind a mozgalmas életvitel helyénvalósága terén.

Bulikalauzom folytatásaként megtudhatjátok, hogyan telt az októberi hónap második fele:

Aki lemaradt volna az előzményekről:

BACARATA A VENEZIA

VÁROSI ÉLETKÉPEK 

A LEGNAGYOBB ERASMUS-OS KOCSMA

Ennyit az illusztrációkról. Nézzük, mi is történt mostanában...

Serata karaoke: (október 18.)

A Szent John's Pub nem vált a kedvenc helyemmé, mivel egy zsúfolt, pici kocsma, ahova többen akarnak egy este alatt bejutni, mint, amennyi embert a hely elbírna. Kiszolgálás van (persze emiatt drágább is), viszont lehet kapni magadnak csapolható spritz-et és sört  Minden hétfőn és csütörtökön összegyűlnek itt Padova dalos pacsirtái, és elővillantják tehetségüket. Akad egy-két valódi Megasztár, de találhatsz részeg Erasmusos csoportokat is olykor-olykor a színpadon. Magyar dal nincs a listán, sajnos, viszont francia, spanyol, német és persze angol bőven akad. 

Serata tandem: (október 20.)

Az első, ismerkedős estéhez hasonlóan a belváros csúnya (és mint megtudtam: nagyon rossz) menzáján gyűltünk össze ismét. 5 euróért korlátlan tésztát, és egy általad kiválasztott italt kaphattál. Most már két vignettával a pólómon vetettem bele magam a csupán csak lézengő "embertömeg" sűrűjébe. ORSI, ungherese italiano-ul akart volna megtanulni, ha nem találja magát rövid idő múlva a Piazzán több száz fiatal között, akik éjfélkor üvöltve köszöntötték az Orsolya-napot. Pezsgő-pukkanás, ölelések, puszik és levegőbe-dobálás...

 Grigliata: (október 23.)

Egy teljes nap lázas otthonlét után, még kisebb hőemelkedéssel szálltam fel a buszra, ami az állomásra vitt. Tudtam, ha kihagyom a bulit, még sokkal betegebb leszek. Fontos erasmus-os tanács: nem szabad leállni! Akkor vége. Fél óra várokozás után két busz kanyarodott be a "stazione" mellé. Az egyikbe a spanyolok, akik a külföldi diákok majdnem felét kiteszik, a másikba az egyéb nemzetek képviselői szálltak. Úgy éreztem magam, mint egy valódi osztálykiránduláson. Odafelé mindenki aludt. Egy régi kastélyhoz érkeztünk meg, ahol már nagyban ment a sütögetés. Welcome drink, 1-2-3-4-5-6...itt hagytuk abba a számolást. Csupán a megnézett fotók és a bevillanó emlékképek maradtam meg, a folytonos másnaposság gyötrő érzésén kívül. Szolid beszélgetés, falatok a számban egy idegen villáról, tánc az asztalon, olasz hebegés... Hirtelen két busz között találtam magamat egy szőke észak-olasszal, aki éppen meg akart csókolni (fogalmam sincs, hogy miért), amikor megjelent a volt barátnője, és szegény srácon landolt a lány poharának teljes tartalma. Kínomban felszálltam a legközelebbi buszra, amelyen persze pont a spanyolok utaztak. A fél órás út alatt olyan 40 dalt hallgattam végig maximum hangerővel kiabálva, miközben azon aggódtam, hogy az ugrálós tánctól és a busz tetejének püfölésétől mikor esik darabokra a jármű. 

Furcsa mód a megérkezés pillanatában mindenki a Mc Donald's-ba indult (pedig elvileg enni voltunk!), majd mi, magyarok valamiért - a többiekkel ellentétben, akik hazamentek aludni egyet, átöltözni és kijózanodni - továbbálltunk a Sfizióba...inni, majd később a Le Queen nevű disco-ba...táncolni. A vajszínű kabátomon másnap megtaláltam mindent, amiből sok-sok következtetést vonhattam le: bor, sör, spritz, sülthús, lábnyom, fűfolt...pedig csak egy sörpadon hevert...

Serata bowling: (október 25.)

Már vagy két napja ömlött az eső, amikor is nem kevés vacillálás után rávettük magunkat, hogy gyalogoljunk el a világ végére bowlingozni - amit én személy szerint nem is tudok. Ezt jól leplezve, kezembe vettem egy billiárd ütőt, és szinte egész este játszottam kedves, magyar pajtásaimmal...

Serata long drink: (október 28.)

Végre egy hely, a neve Amsterdam Pub, amely viszonylag közel van az én borzasztóan messze található szállásomtól. Igényes, nagy, és a zene is kiváló. Iszogatás, beszélgetés és egy hihetetlenül jó táncolós éjszaka. 

Mivel a köztes napokban sem áll meg Padovában az élet, legközelebb ízelítőt kaptok arról, hogy milyenek is az ESN szervezésén kívül eső programjaink.

Addig is egy kép, amellyel búcsúzom tőletek. Így festek éjszakánként. :)

Az erkélyem és egyéb állatfajták

Amikor beköltöztem a Tartaglia nevű, hivatalosan csak lány, de idén már (hála égnek!) koedukált kollégiumba, - amely körülbelül Padova határában lelhető fel, a reptér és a temető között, túl a vasúti síneken -, nem gondoltam volna, hogy a szinte sosem napos erkélyemen igazi állatkertre bukkanok.

Kezdetben csak legyek és szúnyogok környékeztek meg. Szebb időben előfordult egy-egy darázs is. Aztán az egyik nap megjelent sáska úr, aki körülbelül akkora volt, mint a markom. Magával hozta szép, zöld színű poloska barátait, akik méhecskéket is vendégül láttak. A napokban a katicák vették át az uralmat. Sárga, színtiszta piros, és persze pettyes is akad közöttük, de ami a lényeg, rengetegen vannak. Kiderült számomra, hogy náluk ez valami szaporodási időszak. Furi. 

A "melegebb" éghajlatot kedvelők - bár még mindig nincs fűtés! - a szobámban és a fürdőben töltik szabadnapjaikat. A lefolyóból felmászó csótány esténként a törölközőmön alvó éjjeli lepkével beszélget, míg pók barátuk a zuhanyfüggönyön mutat be akrobatikus elemeket. 

A csúcsok csúcsa viszont a szekrényem mögül előmászó, kisebb méretű tarantula volt, amitől úgy megijedtem, hogy tíz percig püföltem a földet a cipőmmel.

Sosem laktam kertvárosban, és asszem ezek után nem is biztos, hogy akarok. :)

Paprikás krumpli

Október 21-ei névnapomat az Ederle koliban tartottuk, ahol a csúcs modern konyha nem csak főzésre, de vendéglátásra és bulizásra is kiválóan alkalmas.

A menü: pálinka, bor, pezsgő, paprikás krumpli és pörkölt...jó magyar módra.
Életem első paprikás krumplija - az olaszok szerint - szuperül sikerült, így ajánlom minden erasmusos magyar diáknak a következő receptet:

Hagyományos paprikás krumpli

60 perc

 

Hozzávalók 4 személyre:

 

·         1,5 kg burgonya

·         15 dkg kolbász

·         2 fej vöröshagyma

·         1 gerezd fokhagyma

·         fél zöldpaprika

·         1 paradicsom

·         5 evőkanál olaj

·         2 evőkanál pirospaprika

 

Elkészítés:

A burgonyát hideg vízbe tesszük, héját leszedjük, majd utána jól megmossuk, és feldaraboljuk. A kolbászt felkarikázzuk, a hagymát, a fokhagymát megtisztítjuk, és apróra szeleteljük. A zöldpaprikát karikákra, a paradicsomot cikkekre vágjuk.

Lábasban felforrósítjuk az olajat, és beletesszük a hagymát. Aranysárgára pirítjuk, majd hozzáadjuk a kolbászt és a fokhagymát. A pirospaprikát a tűzről levéve és kicsit kihűtve keverjük bele, különben keserű lesz! Ezután kevés vízzel felöntjük, és elkeverjük. Hozzáadjuk a burgonyát, a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, lefedjük, és lassú tűzön kb. 40 perc alatt puhára főzzük. Közben néha megkeverjük. Ha trutyis és jó illata van, akkor tálalhatjuk is. :)

Pár jó tanács:

§         Vigyázzunk, hogy pepperoni-s kézzel ne nyúljunk a szemünkbe!

§         Tejföl helyett nem jó a tetejére az édes, natúr joghurt!

§         Sok-sok kenyérrel együk, mert csíp!

§         Főzés közben a bort ne hagyjuk a mélyhűtőben, mert a tálaláskor szomjan maradunk!

§         Mosogatásnál vigyázzunk, ha olaszok vannak körülöttünk, mert csupán viccből, lubickolhatunk egyet a tányérok között.

§         Az este végén (bepálinkázva) ne induljunk el egy idegen városban egyedül haza, mert könnyen eltévedhetünk. :)

A SPRITZ

A padovai, vagyis jobban mondva Veneto tartományi italkülönlegesség ránézésre egyáltalán nem olyan szimpatikus, mint amennyire finom. Itt szinte mindenki ezt issza, legyen az fiatal, vagy idős, egyetemista, vagy dolgozó ember, külföldi diák, vagy helyi lakos. Az ára általában 1 és 2,5 euró között mozog, persze attól függően, hogy hol iszod, és mennyit adnak. A képen – hozzáfűzve: igen helytelenül – nem látszik, de egy fa evőpálcikán lévő olajbogyóval együtt szolgálják fel, amit műanyagpohárban kérve az utcán, üvegpohárba kérve a bárban fogyaszthatsz el. Az „Aperol”, ami a fő összetevője eme nedűnek, tulajdonképpen nem más, mint egyfajta narancslikőr, csak kevésbé édes és szirupos kivitelben. A „Prosecco” magyarul habzó bort jelent, ami valójában ugyanolyan itt, mint otthon a pezsgő. Nagy csel az olasz vendéglátásban, hogy amikor már sokadszorra rendelsz, ezt a hozzátevőt limon szódára cserélik, amitől nem csupán az ízvilág, de az ital alkohol-százaléka is megváltozik. Még három-négy pohártól sem mész a falnak, inkább kedvesen mosolyogsz tőle. Másnapossággal nem jár, – hála égnek – hiszen akkor bezárhatnák az „ősegyetem” kapuit. Ajánlom mindenkinek! Aki korán jelentkezik nálam, azzal Szilveszterkor koccintok! ;)

Egy jó tanács: Az olasz közlekedésről, és sofőrökről mindenkinek megvan a maga története. Egy biztos, hogy ha itt csinálnék meg egy jogosítványt, otthon az első kanyarban karamboloznék. Viszont! A rendőrök csupán 10%-os véralkoholszint felett büntetnek meg. Ha jól tudom, Magyarországon ehhez az itteni szám tizede is elég. Soha ne ülj be úgy olasz anyósülésre, hogy a volán mögött ülő szemébe nem néztél volna mélyen! Ha (általában) fekete szemei csillognának, válaszd inkább a biciklistákat, akiknek a vázán utazni csudijóóó! :) Az élmény újra megtörtént velem…

Mi az az ESN?

 

Az első héten legalább tízszer próbáltam megtalálni az irodájukat, de – mivel Padova legeldugottabb kapualjában lelhető fel, és csupán egy kapucsengő jelzi, hogy az az – segítség nélkül nem sikerült. Az Erasmus Student Network csupa kedves emberből áll, akik fizetést nem kapva, csupán hobbiból azon fáradoznak, hogy nekünk minél jobb legyen. Az elmúlt hetekben buliból-buliba estem.

Íme egy kis ízelítő abból, hogy milyenek a padovai éjszakák és az erasmus-os élet:

Serata Birra: (október 7.)

ORSI feliratos vignetta-val a hajam alatt (ami a mellkasom) vetettem bele magam az első, ismerkedős buliba, ami egy menzán volt megtartva körülbelül 30 C°-ban. A meleg nem ártott senkinek, hiszen az alkohol rögtön a fejünkbe szállt. Itt találkoztam először az egyik kedvenc erasmus-os pajtásommal, a berlini Greg-gel, aki soha nem hord ugyanolyan pár cipőt. Neki a fején volt a matrica, és az este végére úgy hívták, hogy Rooth. 

Sangria Party: (október 9.)

Bár már kezdett lehűlni az idő esténként (igen, jól halljátok, Észak-Olaszországban vagyok, ahol az utcánkból látszanak az Alpok havas csúcsai!), mégis szabadtéri programot szerveztek nekünk. Megjelent egy kocsi, ami dugig volt alkohollal, majd előkerült négy, körülbelül 20 literes lavór, ami nem sokkal később dugig lett sangriával. Később feltűnt a téren (Prato della Valle) több száz külföldi, akik szép hamar berúgtak, és összeismerkedtek. Egy disco-ban kötöttünk ki (Le Queen), amiből én már nem sokra emlékszem, de rémlik egy Silvio nevű srác, aki folyton csak azt mondogatta, hogy a keresztneve ugyanaz, mint Berlusconi-nak.

Welcome Party: (október 10.)

Engem nem üdvözölt Padova, csupán az ágyam és a szobám falai. Másnaposságom nem engedte, sajnos, hogy az arcomon a nemzeti színű zászlómmal bulizzam végig az éjszakát az egyik legjobb táncolós helyen (Unwound), amely egy elhagyatott gyárépület, vagy valami garázs lehetett régen.

Traffic Light Party: (október 13.)

Körülbelül egy órán keresztül kerestük a Fish Market nevű helyet, amely szinte egyáltalán nem eldugott, viszont egy cseppet sem tetszik. Olyan romkocsmaszerű, de a maga a feeling és a tuc-tuc zene nekem egyáltalán nem passzolt össze. A buli lényege az volt, hogy pirosba öltözik az, akinek van barátja/barátnője, sárgában jelennek meg a magukat „bonyolult”-nak titulálók, és zöldben mindenki más, aki szabad utat enged. Hozzáteszem: legtöbben a fekete és kék pólósok voltak. :)

A bejáratnál kaptál egy félbevágott kártyalapot, amelynek a másik fele egy ellenkező nemű egyénnél bújt meg. A feladatod az volt, hogy felkutasd, megpuszild, és igyál vele egy tecquilát. 10 perccel később, miután odaértem kimentem dohányozni. Odajött hozzánk két srác, és csak véletlenül került szóba a kártya, de az richtig ugyanaz volt. :) A buli maga nem volt túl izgi.

Bacarata a Venezia: (október 15.)

Totál besózva indultunk el, hogy vajon milyen lesz a csatornák városa az éjszakai fényben? Az állomást hosszan megcsodáltuk, amíg mindenkire (mint már említettem több mint százan vagyunk Padovában Erasmussal) különböző, feltűnő dolgokat aggattak, hogy ne vesszen el a csoporttól. Olyan húsz percig lehetett kínos a velencei levegő, amikor is az első, szimpatikus téren belénk töltöttek legalább 5-6 pohár fehérbort és spritz-et felváltva. Egy bagett-karika méretű szendviccsel a kezünkbe mentünk el a másik térig, ahol folytattuk az ivást, bár most már vörösborral. Volt, aki beleesett a vízbe, volt, akinek még így is sikerült eltévednie, és futva érnie el az utolsó vonatot, amivel jöttünk. Többen le is hányták egymást a röpke egy órás út alatt a mozgó járművön. Szóval, ilyen egy Bacarata. Engem valami vadidegen vitt tovább, mert volt a kocsijában még egy hely. A legnagyobb Erasmus-os helyen a Svizio-ban találtam magamat, és csak reggel 6-kor otthon. A hely kettőkor zár. Érdekes…

Ma Serata Tandem buli lesz, amiről egyelőre csak annyit tudok, hogy valami olaszt meg kell tanítanom magyarul, míg ő a saját nyelvén gyakorol velem. Ígérem, beszámolok róla!

Konklúzió

Sajnos, itt sem minden olyan fényes és ragyogó, mint amilyennek az eddig elmondottak alapján tűnhet. A biciklis eset következménye egy fáj, kettő nagyon szomorú: kék-zöld vagyok, és buktam 40 eurót, mert a szerelő bácsim nem tudja megjavítani nekem. :( 

De tegnap egy olasz fiú hazahozott a biciklivázán. Nagy élmény volt. :)